Ige:

Olvassuk el Ézs 52,13-15.

Folytatjuk a testben megjelent Istenről, azaz J. Kr.-ról a sorozatot. Ismét Ézsaiás prófétától olvastunk Igét, ami most J. Kr.-ról mint a felséges és dicsőséges Szolgáról szól. Őt az emberek annak idején leköpték, megverték, kicsúfolták, és a többség még most is semmibe veszi, mellőzi vagy gyalázza. Jézus mégis: jó szerencsés lesz, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon.

Ézsaiás könyvének a 49. részétől az 57. részig J. Kr.-ról, mint az Úr szolgájáról van szó. E részekből már negyedszer olvasunk Róla emelkedett hangú próféciákat. Szokták ezt az Úr szolgájáról szóló énekeknek is nevezni. Négy ilyen ének van. Az első hármat már olvastuk korábban, most pedig a negyediket.

Az első ének Ézs 42,1-7, bemutatja az Úr Szolgáját: Ímé az én szolgám, … az én választottam, a kit szívem kedvel, … Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki…

A második ének Ézs 49,1-6. A Szolga látszólag hiábavaló fáradozásáról szól: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.

A harmadik ének Ézs 50,4-10 Urunk önkéntes szenvedéséről szól: Hátamat odaadám a verőknek, és orczámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpdösés előtt.

A negyedik ének, amit most olvastunk, a felséges és dicsőséges Szolgáról szól.

13. v.: Íme, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon. Eljön az idő, amikor ez szó szerint beteljesedik. Nem számít, hogy ebből most még szinte semmi sem látszik. Nem számít, hogy Isten és J. Kr. sokak szemében most is megvetett, nem törődnek vele, mert egyszer mégis jó szerencsés lesz, és elnyeri jutalmát. Aki hátát odaadta a verőknek, és orcáját a szaggatóknak, képét nem födözte be a gyalázás és köpdösés előtt, egyszer magasságos, felséges és dicső lesz nagyon. Erről maga Isten gondoskodik.

Örömmel és hálával telik meg a szívünk, amikor erre gondolunk, és egyúttal biztatás is a számunkra, hogy nekünk is érdemes az Urat szolgálni, mert meg van írva: Ján 12:26 Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.

14. v.: eliszonyodtak Tőled sokan

Miért iszonyodtak el Tőle? Azért, mert oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt. Mit jelent ez? Semmiképpen nem azt, hogy a mi Urunk rútnak, nyomoréknak született, hanem azt jelenti, amiről Ézs 53. r.-ben olvashatunk. Pl., megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért. Az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté, és kínoztatott. És az Úr akarta őt megrontani. Urunkban az Atya gyönyörködött, de amikor a bűneinkért szenvedett, amikor megkorbácsolták, véresre verték, összetörték, leköpdösték és megfeszítették, akkor az ábrázata rút lett, szinte nem emberi. Alakja összecsuklott a kereszt hordozása alatt. Valóban iszonyatosan nézett ki. És ekkor sokan megutálták és elhagyták.  Eliszonyodtak Tőle sokan.

De most is sokan iszonyodnak J. Kr.-tól, és attól az úttól, amin Ő járt. Bizony néha mi, hívők is eliszonyodunk a nehézségektől, a szenvedésektől és a próbáktól. Az Ő szenvedései sokkal nagyobbak voltak, de Ő nem fordult hátra. Nem hátrált meg.

A nehézségek és próbák, amitől a lelkünk iszonyodik, tulajdonképpen arra valók, hogy Isten minket is eljuttasson abba a dicsőségbe, amibe J. Kr.-t is felmagasztalta.

Olvassuk el Róm 8:17-18 és 2Kor 4:17-18

A mi Urunk Isten ígéretére nézett, ami akkor még láthatatlan volt. Zsid 12,2-3: az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.

Más szavakkal: Ő elszenvedte a kereszten a halált. De mivel arra az örömre gondolt, ami rá várt, nem törődött a szégyennel, amit a kereszten való kivégzés jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobbján. Gondoljunk Jézusra! Türelmesen elviselte, amikor a bűnös emberek gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele. Ha erre gondolunk, akkor nem csüggedünk el, nem fáradunk bele az élet terheibe, a munkánkba, és nem vesztjük el az örömünket sem.

14a, 15a Miképpen – akképpen

Miképpen eliszonyodtak tőled sokan – Akképpen ejt ámulatba sok népeket.

Miért iszonyodtak el sokan J. Kr.-tól? Eliszonyodni = megdöbbenni, elborzadni.

Ennek más volt az oka a zsidók, és más a pogány népek esetében. 1Kor 1:22-25 Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.

A zsidók azért iszonyodtak J. Kr.-tól, mert számukra botránkozás volt a kereszt. Nem csak a testében meggyötört és összetört Jézus volt megdöbbentő és borzalmas, hanem még inkább az, amit a keresztre feszítés jelentett egy zsidó ember számára. 5Móz 21:22-23 Ha valakiben halálos ítéletre való bűn van, és megölik, és felakasztatod azt fára: Ne maradjon éjjel az ő holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon; mert átkozott Isten előtt aki fán függ.  A zsidó nép ennek alapján Jézust átkozottnak tekintette. Halálos bűne szemükben az istenkáromolás volt, mivel Isten Fiának mondta magát. A főpap emiatt ítélte halálra, emiatt szegezték fára, és a mózesi törvény alapján igazolva látták, hogy Jézus nem lehet a Messiás, mert Isten Fia nem követ el bűnt, és nem átkozott, hanem áldott.

A zsidók jelt kívántak. Jézus sok jelet mutatott nekik, és mikor a kereszten függött, azt a jelet kívánták, hogy mutasson erőt, szálljon le a keresztről. Ha ezt megteszi, akkor hisznek Benne, hogy Ő az Isten Fia. Máté 27:40b ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Mivel Urunk a kereszten maradt, és meghalt, ezért iszonyodva, borzadva tekintettek Rá, mint erőtlen nagy bűnösre, mint átkozottra.

De amiképpen eliszonyodtak, akképpen ejti a zsidó népet ámulatba, amikor kiderül, hogy mégis Jézus a Messiás, Ő az Isten Fia. Amikor megértik, hogy nem a saját bűne miatt került a keresztre, nem a saját bűne miatt lett átkozott, hanem éppen az ő bűneik miatt. Amikor majd megértik, amiről az Ézs 53. rész szól. Pl., 53,8b: hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! A zsidó nép bűnéért is! Ézs 53,12: életét halálra adta. Vagyis önként tette le az életét, és halála helyettes áldozat volt. Halála nem gyengeségét jelenti, hanem szeretetének az erejét. Ha ezt nem teszi, mind elvesztek volna, az egész zsidó nép! Mekkora lesz a megdöbbenés, a felismerés!?

Olvassuk el Zak 12,10-14. Hadadrimmon egy helység volt a Megiddó síkságán, ahol meghalt Jósiás, az utolsó istenfélő király. Siratták, mert halála után a zsidó népre ítélet, a babiloni fogság következett. Az ezeréves királyság elején Izrael felismeri, hogy mit tettek Jézussal, hogy még azután sem fogadták el, miután feltámadott, és a Szt. Sz. bizonyságot tett Róla. Amikor majd rádöbbennek, hogy nagyobb tragédia következett Jézus elvetésével, mint Jósiás halálával, mert a babiloni fogság 70 évig tartott, de Kr. után a zsidó nép szétszóratása csaknem 2000 évig. A babiloni fogság után felépült a templom, és köztük lakott az Úr, de J. Kr. elvetése után a mai napig sincs templom, és nincs Istennel közösségük.

Tehát amilyen nagy volt az eliszonyodásuk, olyan nagy lesz az ámulatuk, a döbbenet, mikor felismerik, hogy mit tett értük a Messiás Jézus a kereszten.

Olyan nagy lesz a döbbenetük és ámulatuk, mint József testvéreinek, amikor világossá vált előttük, hogy az az uralkodó, aki előtt földig hajoltak, akitől az életük és megmaradásuk függött, az a férfi éppen az ő gyűlölt, megvetett és ezüstpénzért eladott testvérük, József. Mennyire ámultak, hogy József nem állt bosszút, sőt őket vigasztalta, a szívükre beszélt, hogy Isten akarta ezt így, az ő megmaradásukért. Azt olvassuk 1Móz 45,1-8. Ilyen lesz majd a döbbenet, amikor az ezeréves királyság elején megismeri Izrael népe Jézust, az Isten Fiát.

A népek, a pogányok azért iszonyodtak el Jézustól, mert számukra a kereszt bolondság volt. A pogány népek egyetlen bálványistenről sem tételezték fel soha, hogy képes lenne meghalni az emberért. A pogányok istenei „bölcsebben” jártak el. Ők nem az ember megváltásában hittek, hanem a megváltoztatásában. Abban, hogy neveléssel, oktatással és tudománnyal az ember egyre jobb és tökéletesebb lesz. A kereszthalált bolondságnak, felháborító barbárságnak tartották és tartják most is.

De mire jutott az emberiség a bölcsességével, a tudományával? Nem kell magyarázni, nézzünk szét, és látjuk. Az okos ember balgataggá lett, és erkölcsileg a pokol fenekéig süllyedt!

Milyen nagy lesz a döbbenet, amikor majd az Antikrisztusra, a fenevadra hallgatnak, és minden összeomlik. Milyen nagy lesz a népek ámulata, amikor J. Kr., a Megfeszített megjelenik nagy hatalommal és dicsőséggel. Akkor megrendülnek, és elismerik, hogy amit ők bolondságnak tartottak, az Isten örök bölcsessége. A saját bölcsességük és tudományuk nevetségessé válik, J. Kr. pedig dicsőséges lesz!

Befejezésül imádkozzunk!

Menyei Atyánk! Mint Krisztusban gyermekeid hálaadással köszönjük, hogy világosságot gyújtottál a szívünkben, és felismerhettük, hogy az a Jézus, Akit a vallásos és a hitetlen világ egyaránt megvetett, az a Jézus a Kr., a Te Fiad, a mi megváltónk. Hála Neked, hogy mi már olyan sok mindent hallottunk Róla, és megértettük, miért volt szükség a szenvedésére, a keresztre. Köszönjük, hogy számunkra a kereszt nem botránkozás, és nem bolondság, hanem a Te szeretetednek, hatalmadnak és bölcsességednek a bizonyítéka. Köszönjük, hogy minket már most ámulatba ejtettél, és már most az imádóid lehetünk! Ámen

Végül énekeljük el a 103. sz. éneket: Áldd most az ég urát…